|
A kitrágyázás
A kitrágyázás a legtöbb lótulajdonos számára fárasztó feladat. A trágyázást naponta el kell végezni, hiszen ez alapvető fontosságú lovunk érdekében.
A szükséges eszközök: talicska, vasvilla, lapát és seprű.
A trágyadombot az istállótól jó távol kell elhelyezni, mivel rengeteg legyet vonz. Néhány havonta új dombot kell kezdeni, az előzőt pedig hagyni kell elrothadni. Az eszközöket tisztán kell tartani és soha nem szabad a ló közelében tartani, mert sérüléseket okozhat.
|
Szalmaalom takarítása:
A lovat biztonságosan kössük ki az istállón kívül.
-
a takarítást kezdjük a villával, a trágyát dobáljuk a talicskába. Válasszuk el a nedves és koszos szalmát a tisztától és ezt is tegyük a talicskába.
-
a tiszta szalmát pocoljuk fel a fal mellé és söpörjük fel a padlót. Figyelni kell, hogy minden sarkot alaposan takarítsunk ki. Hagyjuk egy ideig száradni.
-
terítsük el a szalmát, és ha kell, egészítsük ki friss alommal. Az alom legyen jó vastag, kb., mint a villa fogai.
-
Két-háromhetente fel kell mosni és fertőtleníteni a padlót, majd hagyni, megszáradni. A szalmát minden alkalommal máshová rakjuk össze, hogy a halom alatt is kitakaríthassunk.
Forgács-és papíralom: a takarítás menete ugyanaz, mint a szalmánál, annyi különbséggel, hogy a padló felmosása és fertőtlenítése évente egyszer történik.
Mélyalmozás: csak a trágyát szedjük fel és a régi tetejére új almot helyezünk, havonta egyszer eltávolítjuk az egészet. Ha ezt a módszert választjuk, akkor fontos, hogy az istálló jól szellőzzön és a felső rétege mindig száraz legyen, különben a lónál lábbetegségek alakulhatnak ki.
|
Mit kell tennünk, hogy munka után ne fázzon meg a lovunk?
A munkát a lóval lehetőleg délelőttre időzítsük. Ha ez nem megoldható, akkor mindenféleképp úgy érkezzen be az istállóba, hogy már visszahűljön a normális testhőmérsékletére. A ló, amíg megy, nem fázik meg, még akkor sem, ha vizes. Arra azonban oda kell figyelni, hogy ne hirtelen hűljön le. Óvintézkedésként ekkor ajánlatos ráteríteni két takarót. Az alsó legyen frottír, a felső vastag posztó, de semmiféleképp ne műszálas. Kb. 15 perc múlva az alsó takarót ki szükséges cserélni. A fölsőt csak akkor kell, ha már megszáradt. Sokszor lassan szárad, ugyanis az erős munka után a ló még kb. 20-30 percig izzad. Ilyenkor át lehet csutakolni száraz szalmával, majd újra betakarni. Mindig az legyen a szemünk előtt, hogy természetes állapotában a ló soha nem rohan annyit, hogy csurogjon róla a veríték. Hőtermeléshez energia kell, amit a megfelelő többlettakarmányozással lehet pótolni.
|
Takarók
Az istállóban tartott lovaknak több takaróra van szükségük, mint a legelőn tartott társaiknak. Az utóbbiaknak elegendő egy új-zélandi takaró, az istállóban tartott lovaknak viszont kell egy istállótakaró, egy új-zélandi takaró és egy verejtéktakaró. A téli időszakban jó, ha az istállótakaró alatt egy pokróc is védi az állatot. A gyakorlótakaró a nyírt lovaknál nagyon hasznos, és ha lovagolni megyünk, akkor nem árt, ha van nálunk egy vízhatlanfajta. A takarókat megfelelően kell rögzíteni, különben ide-oda mozog és kidörzsöli a ló bőrét. A takarók méretei általában 5 cm-ként változik. A lovakat a szügy közepétől az oldala mentén haladva mérjük meg a tomporáig. A takarónak el kell takarnia a tomport, eléggé le kell lógnia, hogy könnyen befedje a hasat, és kényelmesen kell illeszkednie a lapockán és a szügyön.
Új-zélandi takaró:
Ezeket a takarókat kinti használatra tervezték, erős, vízálló anyagból készülnek, általában nylonból vagy más szintetikus anyagból. Néhány ilyen takaróhoz nyakvédő és csuklya is tartozik, ami megóvja a ló nyakát és fejét, főleg ha frissen van nyírva. A vászonból készült fajtát évente kell vízhatlanítani, és jó, ha van egy takaró tartalékba, ha a használatban lévő elszakad vagy nagyon elázik.
Istállótakaró:
Ezek arra valók, hogy melegen tartsák a lovat az istállóban. Általában szintetikus anyagból készülnek és gyakran béléssel is ellátják. Vastagabb és vékonyabb is van belőle. Mindig az évszaknak megfelelőt válasszunk. A legfontosabb, hogy mindig jól illeszkedjen.
Nyári takaró:
Ezek a takarók könnyű pamutból készülnek és a nyári napokban megvédik az állatot a portól és a rovaroktól. Leggyakrabban az istállóban tartott lovak esetében használják.
Verejtéktakaró:
Ezek rendkívül könnyű takarók, amelyeket akkor használnak, amikor a ló nagyon megizzad vagy fürdetés után. A takaró megtartja a meleget, de közben szellőzik is, így a szőrzet anélkül szárad meg, hogy a ló megfázna.
Vízhez szoktatás
Vannak olyan lovak, amelyek rettegnek a víztől. Az ilyen lovakat mindenképpen óvatosan kell kezelni. Kezdetben elég, ha a ló patáját lefröcsköljük. Sok lónak már ez sem tetszik. Nagyon fontos, hogy ne erőltessük a dolgot, mert a ló megrémülhet és még jobban fog félni a víztől. Lassan kell elkezdeni: a patákat egy vödör vízzel lekefélni, majd, ha a ló ehhez már hozzászokott, emelhetjük a víz mennyiségét, lelocsolhatjuk a patákat és a lábakat is. A következő lépés, hogy csak gyengén megnyitott slaggal locsoljuk le a ló lábait.
Nem ajánlott a lovat mosás közben kikötni, mert ha pánikba esik hirtelen hátravetheti magát. Kérjünk meg egy segítőt, hogy a víztől félő állatot fogja meg.
Mai napig nagy titok, hogyan lehet a hideg vízhez hozzászoktatni a lovat. Sokat kell fáradozni azért, hogy ez a dolog természetes legyen a lónak.
A lovaktól nem szabad túl sokat elvárni. A vízbe való belépésnek ünnepélyesnek kell lennie, és a víznek nem szabad nagyon mélynek lennie. Ki kell várnunk, amíg lovunk kíváncsi lesz, közelíteni kezd a vízhez. Ezt a kíváncsiságot az ember akkor éri el a legkönnyebben, ha egy második ló az árok másik oldalára áll, a víziszonyos lovat az árkon végigvezeti, miközben az látja a társát.
|
Téli lótartás
A téli fagyos éjszakák és zord nappalok minden élőlényt megviselnek, így a lovakat is. Mégis sokan élnek abban a tévhitben, hogy a lovak mindent kibírnak, akár a mínusz 20 fokos hideget is.
Nos, kétség kívül a lovak jól viselik a hideget, de ez csak abban az esetben igaz, ha kitűnő kondícióban vannak. A hideget és az éhezést együtt azonban már a ló sem bírja!
A fagyos téli napokra fel kell készülnie a ló szervezetének. Ehhez megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányozásban kell részesülnie és folyamatosan kell hozzászoknia hideghez, ami annyit tesz, hogy ugyanolyan körülmények között kell élnie, mint ősszel. Így folyamatosan alkalmazkodik a hideghez: megfelelő, téli szőrzetet növeszt és izmainak vérellátása is javul.
Megtévesztő lehet, hogy a rosszul vagy gyengén takarmányozott ló szőrzete is megnő, de nem dúsul, így téli funkcióját sem tudja betölteni. Az egészséges, jól táplált ló szőrzete nem nő meg nagyon hosszúra, viszont kellőképpen besűrűsödik.
A bőséges táplálék a hőháztartás fenntartásához is szükséges, ugyanis a sovány ló vérkeringése lelassul, ami az izomszegény testrészek áthűléséhez, végül pedig fagyáshoz vezethet. További veszélyt jelenthet, hogy a rossz kondícióban lévő állat immunrendszere sem elég erős, így könnyebben ledönthetik lábáról a betegségek.
Az emberek hajlamosak önmagukból kiindulni, így sokan úgy gondolják, hogy a lovak is megfázhatnak a lábukról. Azonban a lovaknak speciális pataszerkezetük van, amelynek vérellátása megakadályozza a lábaknak a talaj, pata felől történő kihűlését.
Mindebből az következik, hogy a télre való felkészülés nem abból áll, hogy betömködjük a réseket az istálló ablakain, hanem abból, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányról gondoskodunk. Így az abrak - az árpa és zab - mellett nyugodtan tartalmazhat a szokásosnál nagyobb mennyiségű kukoricát. A nyári zöldtakarmányt is igyekezzünk pótolni, melyre tökéletesen megfelel a cukorrépa, a sárgarépa, a takarmányrépa, a tök és az alma.
A megfelelő táplálék jó kondícióban tartja a lovat, így valóban nem kell féltenünk a hidegtől, csupán arra kell ügyelnünk, hogy tudjon mozogni, hol az egyik, hol a másik oldalát fordíthassa az istálló ajtaja felé. Sokkal több bajt okoz, ha meleg, rosszul szellőző helyen tartjuk hátasunkat, és onnan időnként kivisszük a hidegbe, így ugyanis több mint 30 fok különbséggel kell megbirkóznia - valószínűleg kevés sikerrel.
Télen arra is figyeljünk, hogy a vastag szőrzet miatt nehezebben szárad meg a ló teste munka után, így hajtás után engedjük sétálni negyed órát, hogy megszáradhasson.
Forrás: www.haziallat.hu
|
Lómosás
A nyár a legtöbb lovas kedvenc évszaka. Különösen azért, mert ilyenkor megszabadulhatnak a lópucolás fáradalmaitól, egy gyors fürdetéssel helyettesítve azt. Fele annyi idô alatt kétszer olyan tiszta lesz a ló, és a szürke lovak tulajdonosai is végre társuk eredeti színében gyönyörködhetnek.
|
|
|
|
De mi a teendô, ha lovunk nem turi a fürdetést, és addig képes tolatni, amíg víz éri a testét? Erre a kérdésre elôször a Suttogó, Monty Roberts, majd a többszörös olimpiai bajnok Nicole Uphoff válaszol nekünk.
Monty Roberts: "Lassan, de biztosan."
Ahhoz, hogy a ló hozzászokjon olyan dolgokhoz, amiktôl fél, tudatosítani kell benne, hogy az a dolog nem okozhat neki fájdalmat. Ha ön szép lassan szoktatja hozzá lovát az idegen dolgokhoz, segít neki abban, hogy legyôzze a félelmét. Tanuljon meg a lovak nyelvén! Minél inkább megtanul lovával kommunikálni, annál könnyebben értheti meg, hogy miért fél a víztôl vagy a slagtól. Ami a legfontosabb, ne vessen be erôszakot, hiszen a lónak ezt élveznie kell. Ha egy technikával nem ér el célt, változtasson módszert, de semmiképp ne erôltesse rá ugyanazt többször.
Íme egy módszer, ami a legtöbb lónál beválik:
1. Készítsen egy téglalap alakú elkerített részt a ló számára. Ne kösse ki ide, hanem kérjen meg valakit, hogy fogja meg, és ha a ló mocorog, engedje lazábbra a vezetôszárat.
2. Kezdje a spriccelést elôször oldalról, a patáknál. Innen haladjon fölfelé, de csak akkor, ha a ló már nyugodtan áll. Ezt kénytelenek vagyunk kivárni, még ha hosszú ideig tart is. Ha a ló nagyon nyugtalan, zárjuk el a vizet, amíg megnyugszik, és kezdjük az egészet elölrôl.
3. Így szép lassan eljuthatunk a váll, a mar, a nyak, a hát és végül a fej lemosásáig is.
Nicole Uphoff: "Dicsérettel és nyugalommal."
Egyik lovam sem fél a fürdetéstôl, még a fejüket is hagyják lemosni. Ennek nem más az oka, mint az, hogy lassan, sok dicsérettel és lócsokival szoktattam hozzá ôket. Fiatal lónál mindig megkérem a segítômet, hogy fogja meg, majd együtt lassan bevisszük a patamosóba. Itt addig dicsérjük, simogatjuk, míg meg nem nyugszik. Ha már nyugodtan áll, kinyitom a vízcsapot. Csak akkor emelem fel a slagot, és kezdem el a mosást a ló lábánál, ha már a folyó víz sem zavarja. Figyelni kell arra, hogy a víz nagyon enyhe sugárból jöjjön. Én körülbelül három nappal ezután szoktam csak erôsebbre állítani a vizet, és ekkor szoktam a ló többi testrészét lemosni, persze ekkor is segítôm jelenlétében, hiszen ha már rögtön kikötném a lovat, tartanék attól, hogy megrémül, és ki akarja tépni magát.
Ha egy lónál már azzal is problémát okoz, hogy bemenjen a patamosóba, van egy trükköm, ami általában használ: a tolatás. A hátralépésnél oly mértékben magukra koncentrálnak a lovak, hogy nincs idejük félni. Freudentanz nevu lovamnál, aki mellesleg Nadine Capellmann lovának az apja - ez a módszer sokat használt a fedelesbe való bemenetelnél.
Ha hosszú ideig is tart, a lovakat akkor is türelemmel és következetesen kell minden új szituációhoz hozzászoktatni. A következetesség nagyon fontos, a ló tudja, hogy mi az, amit megtehet, és mi az, amit már nem. Ha ezt a határvonalat átlépi, finoman, de egyértelmuen meg kell büntetni.
Forrás: Pointernet
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ivaréretté válás